A vártnak megfelelően hatalmas küzdelemben, rendkívül motivált csapatunk győzelemmel búcsúzott a Budafoki úttól az őszi szezon utolsó hazai meccsén.

Budapesti Erőmű - Martonvásár 3-2 (1-1)

Budafoki út, 15 néző

Erőmű: Várkonyi - Balogh, Bruckner, Szentmártony, Gergely - Simon, Veres (Kardos), Jenei - Kálnoky, Varga Szilágyi P. (Hering), Stabel

Rendkívül saras, enyhén mocsaras jellegű pályán a vendégek indították útjára a labdát pár perccel 9 óra után. A késés oka a vendégek pár perces késése, illetve a két kapu előtti terület rendbetétele volt (ezt a kapusok vállalták magukra). A vendégek kezdték jobban a meccset, ám pár perc után kijöttünk a szorításból. A mezőnyben gyűrték egymást a felek, igaz, ott rendkívül keményen. Bő 20 perc játék után újra átvette az irányítást a vendégcsapat. Az első helyzetet még nem használták ki (Szentmártony mentett fejjel a gólvonalról). A 22. percben aztán a semmiből vezetést szereztek a vendégek. Egy pontrúgást követően a lepattanó labdát Dumbó csak kiütni tudta, majd a dermedten álló védők között a vendégek csatára 3 méterről a kapuba pöckölte a labdát (0-1). Ez felébresztette a mienket. Előbb Bruckner tört előre, egymás után cselezte ki a martonvásáriakat, majd felrúgták. A távoli szabadrúgást Szentmártony szúrta rá, a léc alá tartó lövést másodjára fogta a kapus. Pár perccel később Vargi emelt a 16-os bal oldaláról a háló tetéjére. Aztán következett (volna) az eddigi legnagyobb helyzetünk: Vargi remek passzát Stabel a 16-oson belül ziccerben nem tudta jól átvenni, így odalett a lehetőség. Egyre inkább a levegőben lógott az engyelítő gólunk, ám érdekes módon ezt nem egy kidolgozott táamdásból értük el. Egy mélységi idnítást követően a vendégvédők egymásra vártak, a kapus teljesen érthetetlen okokból kifutott - Stabel pedig megcsillantotta a jó csatár egyik erényét, a gyors helyzetfelismerést: méterekről becsúszva, a kapust megelőzve a hálóba lőtt (35. perc: 1-1).

A második játékrészben fordult a kocka, a kezdeményezést mi ragadtuk magunkhoz - kellett ehhez a félidőben az öltözőben kapott meleg tea, amely felolvasztotta átfagyott tagjainkat. Remek felfogásban játszottunk továbbra is, óriási elszántsággal mentünk minden labdára. Meg is lett az eredménye. Az 51. percben jobboldali akció végén Simon adta be a labdát, amely a hosszú oldalon a léc alá hullott (2-1). Pár perccel később egy kontra végén szöglethez jutottunk. Jenei tekerte be a labdát, Bruckner a rövid oldalon érkezett, ám nem ért a labdához, ami így érintés nélkül landolt a hálóban (65. perc: 3-1). Ezután a vendégjátékosok egyre indulatosabbá váltak, nehezen viselték nehéz helyzetüket. Próbáltak fölénybe kerülni, ami nem igazán sikerült. Mindössze egy-két helyzetük akadt. Előbb a jobbösszekötő helyéről, 7 méterről spiccel tüzelt a vendégek csatára, ám Dumbó nagy bravúrral kiütött a labdát a rövid fölső sarokból. A 81. percben aztán nehéz helyzetbe hoztuk magunkat. Egy baloldali pontrúgást követően fejelt a martonvásári játékos a kapunkba. A középkezdés után rögtön növelhettük volna az előnyt, ám a meccs legszebb támadása (Kálnoky-Gergely-Jenei votl a labda útja)során kialakított helyzet kimaradt.

Összességében rendkívül motivált és helyenként jól játszó csapatunk megérdemelt győzelmet aratott. Keménységben felvettük a kesztyűt a vendégekkel, és ahogy az előre várható volt, a pillanatnyi jobb forma döntött a győzelmet jobban akaró mieink javára. Az őszi szezon utolsó fordulója következik jövő vasárnap, amikor a Sárisáp otthonába látogatunk.